Tisztítási hatásfok, iszaphozamok és energia visszaforgatás alakulása a veszprémi, szombathelyi, zalaegerszegi, debreceni szennyvíztisztítóban
Horváth András1, Kiss Gábor2, Böcskey Zsolt3, Fülöp Zoltán4, Fazekas Bence5, Kárpáti Árpád5
Bakonykarszt Zrt1, Vasivíz Zrt.2, Zalai Vízmű 3, Debreceni Vízmű 4, PureAqua Kft. 5
Bevezetés
A hazai szennyvíztisztító bővítések részben az adott idő szakban előre jelezhető terhelésnövekedések, részben a tisztítás minőségi igényének a növekedése miatt lehettek reálisak. Az eltelt évek ugyanakkor bizonyították, hogy a gazdasági visszaesés eredményeként a tisztítókra várt terhelések elmaradtak. Ez az esetleges előülepítő kapacitások kapcsán az eleveniszapos részek biológiai terhelését érintette érzékenyen, rontva a biológiára érkező víz KOI/TKN arányát, ami pedig a denitrifikáció kulcsparamétere. Sajnos ugyanebbe az irányba hatott a megnövekedett gyűjtő csatorna hosszokon bekövetkezett fokozott anaerob lebomlás is. Ezt az elméletileg megfelelő nitrogén és foszfor tápanyag eltávolításra tervezett tisztítók éppen a kiépítettségük különböző ségei miatt egymástól eltérő módon próbálták kompenzálni több-kevesebb sikerrel. Az előadás 4 hazai, különböző kialakítású, bő vített kapacitású eleveniszapos tisztító üzemeltetésre vonatkozó tapasztalatokat próbálja összefoglalni. Az anaerob iszaprothasztás iszapvizének a nitrogénmentesítésére egyébként a zalaegerszegi üzem kivételével az eleveniszapos tisztítás vonalon kerül sor.






















