Horváth András1, Kiss Gábor2, Böcskey Zsolt3, Fülöp Zoltán4, Fazekas Bence5, Kárpáti Árpád5

Bakonykarszt Zrt1, Vasivíz Zrt.2, Zalai Vízmű 3, Debreceni Vízmű 4, PureAqua Kft. 5

Bevezetés

A  hazai  szennyvíztisztító  bővítések  részben  az  adott  idő szakban  előre  jelezhető terhelésnövekedések,  részben  a  tisztítás  minőségi  igényének  a  növekedése  miatt  lehettek reálisak. Az eltelt évek ugyanakkor bizonyították, hogy a gazdasági visszaesés eredményeként a  tisztítókra  várt  terhelések  elmaradtak.  Ez  az  esetleges  előülepítő  kapacitások  kapcsán  az eleveniszapos részek biológiai terhelését érintette érzékenyen, rontva  a biológiára érkező  víz KOI/TKN arányát, ami pedig a denitrifikáció kulcsparamétere. Sajnos ugyanebbe az irányba hatott a megnövekedett gyűjtő csatorna hosszokon bekövetkezett fokozott anaerob lebomlás is. Ezt  az  elméletileg  megfelelő   nitrogén  és  foszfor  tápanyag  eltávolításra  tervezett  tisztítók éppen a kiépítettségük különböző ségei miatt egymástól eltérő  módon próbálták kompenzálni több-kevesebb  sikerrel.  Az  előadás  4  hazai,  különböző   kialakítású,  bő vített  kapacitású eleveniszapos  tisztító  üzemeltetésre  vonatkozó  tapasztalatokat  próbálja  összefoglalni.  Az anaerob iszaprothasztás iszapvizének a nitrogénmentesítésére egyébként a zalaegerszegi üzem kivételével az eleveniszapos tisztítás vonalon kerül sor.

Az egyes telepek tapasztalatai

Ez  az  előadás  négy  telepet  hasonlít  össze.  Különbségeik  az  eleveniszapos  medencéik HRT-jében, és a levegő ztetés-szabályozásukban van. Több évi munka után talán ez év végére mindegyik  telep  eléri,  hogy  kitűnő  denitrifikációra  legyen  képes. Anaerob  rothasztóik iszapvizének  a  nitrogénmentesítése  a  zalaegerszegi  telepet  kivéve  az  eleveniszapos  tisztítás fő ágán  történik.  Telepenként  eltérő  az anaerob/anoxikus/aerob  térfogathányad  aránya,  a medencék  keverésének  mértéke,  valamint  a  recirkuláltatott  iszap nitrát-mentesítésének megoldása is (Johannesburg, illető leg UCT technológiák). A jó nitrogéneltávolításuk kulcsát ezért elsősorban az üzemeltetésükben kell keresni, hiszen technológiájában elég hasonlóak a telepek.

Veszprém és szennyvizeinek tisztítása

A veszprémi A2/O technológia régi blokkja szelektoros, úgynevezett Johannesburg megoldás (1.  ábra).  Ez  a  korábbi  gyakorlatban  megfelelőnek  bizonyult,  ezért  a  múlt évtized  elején végzett  bővítés  (a  régivel  párhuzamosan  kiépített,  hasonló iszaptérfogattal  rendelkező tisztítóblokk)  is  elvében  hasonlóra  készült,  bár  más  medenceelrendezéssel.  Az  új  blokknál lehetőséget  biztosítottak  két  meghatározóan  eltérő   üzemeltetésre  is,  amit  jól  szemléltet  a 2.  ábra.  A  bővítést  követő  EU  támogatással  történt  további  fejlesztés  elsősorban  a  város csatornahálózat korszerűsítését szolgálta, hiszen tisztító már rendelkezett kellő  eleveniszapos kapacitással.  Mindegyik  tisztítósornak  külön  előülepítője  és  utóülepítő je  van,  de  egy utóülepítővel  is  működtethetők.  Így  szeparált  iszapos,  vagy  egyesített  iszapos  is  lehet  a működtetés.  Ez  esetenként  az  iszapjuk  teljesítményében,  tulajdonságaiban,  elsősorban iszapduzzadási  hajlamában  jelentkezik.  A  két  sor  terhelésmegosztása  is változtatható. Általában fele-fele terheléssel mennek, de volt már 1/3 terhelés is az új soron, sőt üzemelt a nyári idő szakokban a rendszer kísérleti jelleggel csak a régi ág működtetésével is.

A konferencia teljes anyagát letöltheti itt: Konferencia kiadvány – Szennyvíztisztítás iszaphozama és a szennyvíziszap kezelésének lehetőségei