Lakossági szennyvizek és tisztítása, iszaptermelése
Összeállította: Kárpáti Árpád
Koppe, P. – Stozek, A. – Neitzel, V.”Lakossági szennyvíz és szennyvíziszap” című áttekintőjének a felhasználásával ( Wastewater Treatment” (Rehm, H. J. and Reed G.: Biotechnology, V. 11a. p. 337-)
1. A szennyvíztisztítás célja
Európában a lakosság szennyvizeit általában nem hasznosítják a mezőgazdaságban. Ilyen megoldás adódhatna egyébként a különböző állattartó telepek szennyvizeivel együtt történő hasznosításra. A lakossági szennyvizeket általában a szennyvíztisztítóban történő kezelést követően a legközelebbi befogadóba, patakba, folyóba, tóba vagy ezeken keresztül akár közvetlenül az óceánba bocsátják. A szennyvíztisztító feladata, hogy a befogadókat és ilyen értelemben azok további hasznosítását védje a szennyezések hatásaitól.
A szennyvíztisztítás ellenőrzésének analitikai lehetőségei
Pulai Judit (VE) Helmut Kroiss – Karl Svardal (TU Wien – Austria) közleménye alapján
Bevezetés
A szennyvíz különböző szennyező anyagok és víz komplex keveréke. A szennyezők nagy részét pontos molekula-összetétellel és szerkezettel nem is lehet, vagy semmiképpen nem szükséges (nem gazdaságos) meghatározni. A szennyvíz tisztítása mechanikai, kémiai és biológiai folyamatok kombinációja, amely szükségszerűen minőségi, üzemeltetési ellenőrzést igényel. A szennyvíz mennyisége (hozama) és összetétele időben folyamatosan változik egyetlen kibocsátó esetében is (háztartás, ipar, kereskedelem). Ezek ellenőrzése információt szolgáltat a különböző folyamatok megfigyeléséhez, a tisztítás szabályozáshoz, az elfolyó víz minőségének biztosításához.
Szakaszos betáplálású eleveniszapos szennyvíztisztítás /SBR/
dr Kárpáti Árpád
Veszprémi Egyetem, Kémiai Technológia Tanszék
1. Bevezetés
A szakaszos betáplálású – töltő – ürítő – eleveniszapos szennyvíztisztítók /Sequencing Batch Reactors -SBR/ az eleveniszapos rendszerek talán legkorábban üzemeltetett változatai. Mégis a század hetvenes éveinek végéig, részben a folyadék és levegőbetáplálás vezérlésének korábbi színvonala és a szakaszos folyadékelvétel problémái, részben a kisebb települések szennyvíztisztításával szemben támasztott kevésbé szigorú követelmények miatt az ilyen rendszerek a nagy kapacitású tisztítók kiépítésére alkalmasabb, folyamatos átfolyású, egyenletesen levegőztetett tisztítókkal szemben háttérbe szorultak. A befogadók előírásainak szigorodása, az SBR szerencsés adottságai, megfelelő hatékonysága, egyszerűsége, és az, hogy iszapduzzadásra egyáltalán nem hajlamos, s így folyamatos felügyeletet sem különösebben igényel /részben éppen a részegységek és az irányítástechnika időközben bekövetkezett hatalmas fejlesztése eredményeként/, valamint nem utolsó sorban a szennyvíztisztítás kis településeken legutóbbi években jelentkező általános igénye a megoldás ugrásszerű terjedését eredményezte. A felügyelet nélküli kis telepek egyébként is a vezérlés, automatika fejlesztését igényelték.
Folyamatos és szakaszos átfolyású vagy betáplálású (SBR) eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek összehasonlítása
Eberhard Morgenroth – Peter A. Wilderer
1. Bevezetés
2. SBR technológia jelenlegi helyzete
2. 1. Üzemeltetés
2. 2. Keverés
2. 3. Levegőztetés
2. 4. Tisztított víz elvétel
2. 5. On-line ellenőrzés, szabályozás az SBR telepeknél
2. 6. Más, szakaszosan üzemeltetett eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek
3. Folyamatos betáplálású és SBR rendszerek összehasonlítása
3. 1 Tömeg, anyagmérleg
3. 2. Folyamatos és szakaszos betáplálású rendszerek jelenlegi kiépítése
4. SBR telepek tervezése
4. 1. Folyamatos betáplálású rendszerek analógiájával történő tervezés
4. 2. Anyagmérleg alapján történő tervezés
4. 3. Egyes ciklusok optimalizálása dinamikus szimulációval
5. Jelenlegi üzemeltetés értékelése
6. Összefoglaló
7. Irodalmi hivatkozások
Teljes biológiai tápanyag-eltávolítást biztosító eleveniszapos rendszerek néhány újabban észlelt sajátossága
G. A. Ekema és M. C. Wentzel
1.1. 1. Bevezető
A nitrogén és foszfor tápanyagok (N és P) biológiai eltávolítása (BNR) egy iszapkörös eleveniszapos rendszerekben nitrifikáció és denitrifikáció (ND), valamint többletfoszfor eltávolítás (BEPR) révén az elmúlt évtizedekben jelentős sikereket ért el a befogadók eutrofizáció elleni védelmében. A vegyszeres foszfor eltávolítás mellőzése csökkentette egyben a befogadók sóterhelését, és gazdaságosabbá vált a tisztítók üzemeltetése is. Az ilyen rendszerek azonban csak akkor érhetnek el igazán jelentős költségmegtakarítást, ha az igen gyakran felmerülő üzemeltetési kellemetlenséget, az iszap duzzadását előidéző fonalasok visszaszorítását biztosítani tudják.
